Az aranyhintó- az exek ébredése

 

                    Hol volt, hol nem volt egyszer egy királylány. Az apja, a Király, nagyon elfoglalt volt, mert a lízingelt kastély, a lízingelt autó sok bevételt igényelt, így amikor a lánya eladó sorba került, elfelejtette meghirdetni a jövendőbeli vejeknek szóló pályázatot a három próbával. Meg nem is volt már divat.

Egyszer, aztán a szerelem bekopogott a kastély kapuján egy fiatalember képében. Aranyhintót igért a fiú, és mivel a királylánynak pont ez volt az álma, összeboronálták életüket. A hét országra szóló lakodalom elmaradt, mert az ásó, kapa, nagyharang helyett rotációs kapa, markoló és jutub hangok nem igényelték már ezt.

A harangozó meg sem született, és a párok külön-külön elmentek világgá. Ki-ki a saját világába.

                Történt aztán, hogy még egy teliholdas időszak sem telt el, amikor a leány a virtuális pletykádán, a hetedhét országra szóló fészbukon,  meglátta, hogy a legény párkapcsolatban van, és egy fényképet kellett néznie, amelyen  egy nála sokkal nagyobb király leányával pompázik az exe, egy aranyhintóban.

Oda is lett a kiráylány nyugalma, bánkódott, elment a többi leánnyal bulizni, kereste a helyét a világban, de nem találta. Volt egy féreg a lelkébe, amely emésztette éjjelét, nappalát. Ez a féreg minden pillanatban azt suttogta a fülébe:

-          Nahát, te Lány, hát mennyi próbát kiálltál a legény mellett. Türelmesen végig vártad az összes hányást, józanodást, mostál rá, főztél a másnapos gyomrának, támogattad a munkájában, amikor neki kellett volna megtennie. Titkárnője voltál, időpontokat egyeztettél és még anyád előtt is felmentetted, amikor csúnyán beszélt veled. Emlékeztetlek, menni energiát belefektettél abba, hogy rendes embert faragj belőle. Hát ezt érdemled ennyi álmatlan éjszaka után? Ennyi kispárnában rejtett könny után? Te megdolgoztál érte, és most jön valaki a semmiből és learatja annyi év munkájának gyümölcsét? Na nem, azt már ne engedd!

Nem egyedül, hanem a bűntudattal feküdt le esténként a királylányt, reggelente ürességgel és haraggal ébredt. Fontolgatta, hogyan tudná felhívni magára az exe figyelmét, felismertetni vele, hogy őt illeti meg az aranyhintó, hiszen ő dolgozott meg érte. Ezért két-három nap különbséggel megkereste az exét, különböző kérdésekkel, mint: Ne haragudj, hogy zavarlak, de nem találom a Béla telefonszámát, meg tudod adni?

Néha egy sms-t pöttyintett oda, viberen írt egy „hogy vagy”-ot, arra várván, hogy a királyfi felismeri gaz tettét, és elismeri, kinek jár a boldogság. Minél inkább nem kapta meg a várva várt választ, annál inkább elkeseredett. 

Feliratkozott hát a Hetedhét ország társkeresőjére, majd ő megmutatja, hogy egy holdnaptárnyira ő is boldog lesz.  Szét is nézett a párkapcsolatok piacán és az alábbiakat találta:

-          Az Álmodozó. Legalább négy képe van, egyiken a szomszéd Mercedeszének dőlve, a másikon egy autós kiállítás Ferrarijára. Legalább olyan magas, mint az autó. Hm…gondolta, de jó lehet vele terveket szőni.

-          A Horgász. Akinek legalább öt képe van, nagyobbnál nagyobb halakat ölel magához, szájából lóg a cigaretta, mellette üres sörös dobozok. Hm, mellette biztos nem halok éhen.

-          Az Apa. Akinek legalább hat képe van, mindegyiken a gyerekeivel, néhol még az anyjuk is ott van. Karácsony, Húsvét, nyaralás. Hm…ez jó apja lehetne a gyermekeimnek

-          A Latin laver. Legalább nyolc kép, persze nem saját, hanem netről lementett, csupa forró erotika mindegyik. Hm, ez jó szerető lehet..

-          Az Utazó. Legalább kilenc kép, a Hetedhét országon túli tájképek, rajtuk ember nincs. Hm, de jókat lehetne vele utazni.

-          A Titokzatos. Egy kép, aminek semmi értelme, semmit nem lehet megtudni róla.

A királylány, látván a helyzetet az Istenekhez fordult és sírva kérdezte: Hol itt az igazság? Hiszen Én kellett volna először a Kiráyfimat megtaláljam, mert jó tét helyébe jót vártam! Én annyi jót megtettem, hogy én érdemeltem volna meg!

            Élt a királyi udvarban egy vénséges vén boszorkány, a nagy fájdalom megkopogtatta a királylány fejét és eszébe juttatta, kérjen segítséget tőle. A boszorka a kastély leghátsó szobájába, elbújva élt a világtól, oda jutni sem volt egyszerű. Három éjjel és három nap járásra lakott, és étlen-szomjan kellett szobáról szobára, folyosóról folyosóra, lépcsőn fel, és lépcsőn le kellett haladni. Sokan fel is adták az első nap után az utat, de a királylánynak erős volt a szándéka.

Fáradtan, elcsigázva beesett a boszorka szobájának ajtaján, és zokogva mesélt mindenfélét, szavát érteni nem lehetett, ám a boszorka leintette.

-          Édes lányom, kiálltad az első próbát, nem adtad fel az ide vezető utat. Tudnod, kell, hogy aki innen kimegy, az már nem ugyanaz a királylány lesz, mint aki belépett ide. Bevállalod vagy sem?

Királylány erősen kétségbe esett, mert mit fog szólni a király, a barátnők? De aztán eszébe jutottak az álmatlan éjszakák és a fénykép a fészbukról, és azt mondta:

-          Vállalom, öreganyám.

A vén boszorka benyúlt egy fedeles kosárba, és kivett egy kígyót belőle.

-          Látod, ez a kígyó vedlik, új bőrre van szüksége az új évben. Neked is új bőrt kell felvenned az új élethez, de előtte a régit levedled. A lány rettenetesen félt a kígyótól, de a fészbuk fényképtől még jobban. Eléggé elfáradt ahhoz, hogy akarjon bármit is, tehát csendben bólintott, és érezte, ahogy egész testében megadta magát annak, ami történni fog. Abban a pillanatban a bőre több helyen megrepedt.

-          Látod, lányom, nincs ebben semmi boszorkányság, mosolygott a vén boszorka. Most leülsz ide az ablak mellé, és addig nem mozdulhatsz, amíg a Fogyó Holdból újból Fogyó Hold nem lesz. Egy dolgod van: figyeld, kémleld az eget. Nézz ki az ablakon, és maradj csöndben, figyeld éjjel a Holdat, nappal a Napot.

Így is lett. A királylány le nem vette a szemét sem a Holdról, sem a Napról. Egyik kergette a másikat napokon keresztül. A Hold folyton változtatta alakját, a Nap sosem.  Néha nem látta egyiket sem, mert könnyei eltakartak mindent, ilyenkor a testével látott. Az öregasszony néha elé tett egy kis enni, innivalót, de csak annyit, hogy a túlélést segítse.

Ahogy teltek a napok, éjszakák, úgy pattant, szakadt le róla a használt bőr, és bújt ki alóla a friss.

Az utolsó reggelen a vén boszorka elé állt, és levetkőztette meztelenre a királylányt és mélyen a szemébe nézett:

-          Ez lesz az utolsó napod itt. Amit lehetett megmutattam neked, a többi a te dolgod. Most pedig gyere utánam.

Azzal kivitte az udvarra, és beültette egy kunyhóba, ahol izzó kövek várták. A vénséges vén boszorka beült vele, vizet locsolt a kövekre, abból forró pára emelkedett a magasba. Gyógynövények illata terjengett a kis kunyhóban, a boszorka énekhangjával együtt. A királylány kiizzadta a megmaradt régi bőrét, négykézláb kimászott a kunyhó ajtaján, egy újjászületett bőrrel, újjászületett Nő képében.

A Nő levette legkedvesebb fülbevalóját, és a vén boszorka kezébe adta:

-          Öreganyám, most nem tudok mást adni, mint azt, ami nekem a legkedvesebb: a fülbevalómat. De nem felejtelek el, és örök hálámat mindig érezni fogod.

-          Hálád az legyen, hogy add át másoknak a Hold és a Nap tudását. Hálád az legyen, ne feledd, minden változik, ahogy te magad is láttad. Ahol nincs változás, ott a Halál birodalma van. Ezzel sincs semmi baj, csak az egy másik világ, mosolygott az öregasszony, megölelték egymást, és a királylány fél óra alatt visszatalált a saját lakásába.

Kitakarította minden zegét-zugát, kidobott mindent, ami már nem volt oda való, meggyújtott egy füstölőt és leült az ablakhoz. Mosolyogva felnézett az égre, beszippantotta az új élet levegőjét, megtöltötte tüdejét vele, és kiment az ajtón.

Nyugodtan, gyalog.

Aranyhintó gondolata, képe nélkül. 

 

(Minden történetemet az élet írta. Akár személyes, akár ismerősök tapasztalati alapján).

 

                                                                                                                                                                                Sütő Annamária Babi